Versek

Irodalommal
Kedvenc Könyveid ,versek ,írók ,Stb.
Fórum szabályok
Fórum szabályok

1. Csatolt állomány feltöltésénél amennyiben a csatolandó állomány nem a te tulajdonod kérlek mindig tüntesd fel hogy honnan van , vagy a hivatkozást ahol elérhető.
2. Obszcén kifejezéseket ne használj ezeket azonnal töröljük és a felhasználót figyelmeztetjük. Többszörös figyelmeztetés után Bizonyos szankciókkal büntetünk pl: ideiglenes kitiltás Hozzászólás megvonása végső esetben a felhasználó tejes körű kitiltása a fórumról!!!
3. Nick nevet Polgári névvel összehozni, nyilvánosságra hozni Szigorúan tilos!!!

Versek

HozzászólásSzerző: kolas » 2009.09.11. 10:51

Zöcskei Romok.

TÚL AZ ALMÁS partján, hol az erdő zöldell,
S bükkfák zúgnak együtt évszázados tölggyel,
Zöcske dombján ott fönn régi romok vannak,
Templom-romnak vélik mondják ennek, annak,
Keresik a titkot régi idők óta,
S most is épp csak sejtik, ami az igaz róla,
Mit sem mond az Írás!... Ám a vének ajka
Így fűzi a titkot arany-igaz dalba:

Száz vagy többszáz éve fönn az erdős völgyben
láng lobbant a földből piros-fehér-zölden.
Mi volt annak titka? Meglátszott a füstben:
Pénz van kincs a mélyben, nagy elásott üstben!
Templom állt ott egykor, hirdették a fények,
Templom, melyben elhalt akkortájt az ének,
Törökök, hogy hízva magyar népünk vérén,
Pénzt ástak el titokban itt a templom mélyén.

Száz vagy többszáz éve fönn a lankás völgyben
Fölcsaptak a lángok piros-fehér-zölden,
Gyermek, felnőtt s agg is Szentlászlóról sorra
Ment, elindult nézni, hogy áll a tűz dolga.
Kósza hírnek mindig messze ér a vége:
Almamellék hallja, s annak is jő népe!
Zsifkó Jancsi mellet három fia lépdel,
Jönnek kincset ásni. -Ásnak nappal, éjjel.

Hetedik nap éjjel nagy, telt üstre lelnek.
Arany s ezüst benne! Most kapnak csak kedvet!
Fölkiált az egyik:”Itt van, itt van, éljen!
Megvan, íme, végre!” -S fogják máris szépen!...
Fogják? - Fogták volna! -Eltűnt a telt katlan,
A megszólalt ifjú arcán pofon csattan,
Orron esik tőle szegény Zsifkó Tóni,
Pár fogát kiköpi....Nem mer senki szólni!

Mennek haza csöndben ős Almamellékre,
Tudják: „Szótlannak több a szerencséje!”
Megvolt már a nyitja, kincset hogyan ásnak,
Hej de mit ér mindez?! Késő már a bánat!
Ők szenvedtek érte, s fölhasználták mások:
„Szótlan, serény munkán áldás van nem átok!”
Kiásta a kincset, - ez a rege vége,-
S gazdag lett a csöndes Hornung-család népe.

Zöcske dombján ott fönn népek most is járnak,
S nem tudják, az erdő mire vet ott árnyat!
Kevés ajak kérdi, emléket hol lelhet,
Kevés ember áll meg romok helye mellett!
Pedig hát, ha nem üst pénzzel színig töltve,
Nagy magyar kincs süllyed mégis ott a földbe!
Kincs, mely kemény kőből szép regévé porladt,
S így ád régi harcról hírt az utókornak!




Avatar
kolas
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 292
Csatlakozott: 2009.02.24. 18:32
Tartózkodási hely: Szentlászló

Re: Versek

HozzászólásSzerző: Robi » 2009.09.13. 20:40

Jó kis vers :)
Avatar
Robi
Moderátor
 
Hozzászólások: 430
Csatlakozott: 2009.02.24. 18:55
Tartózkodási hely: Kaposvár

Versek

HozzászólásSzerző: kolas » 2011.03.14. 19:55

Petőfi Sándor

NEMZETI DAL

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

Avatar
kolas
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 292
Csatlakozott: 2009.02.24. 18:32
Tartózkodási hely: Szentlászló


Vissza: Irodalom

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron